A nagyravágyó pók
Volt egy pók barátom egyszer
Őtőle félt minden ember
Szeretik majd mind egy szálig
Ha ő is emberré válik
Minden póknak nyolc a lába
Ízeinek négy a száma
Ha ezeket összeszorzod
Harminckét térd hord egy pókot
Még szerencse,majd belátod
Hogy a pók nem hord nadrágot
Ha véletlen térdre esne
Varrni mennyi foltot kell’ne
Vagy ha épp a szemét néznéd
Fején van két sorban négy-négy
Mindegyiken nyolc a szem
Néggyel kacsint azt hiszem
A póknak mily nagy szerencse
Sose romlik el a szeme
Mert a beteg nyolc szemére
Éppen négy pápaszem kéne
Gondod nem lesz soha semmi
Pók! Ne akarj ember lenni
Érd be,amid van,ennyivel
Nekünk se jobb ám semmivel